Nincsen se kezdete, se vége. A semmiből született és a semmibe tér vissza. Mégis létezik. Kimondatlanul, de ott lüktet bennünk. Repülünk, szállunk a magasba, a felhők közé. Szemünk ámulva tekint szét. Beisszuk a határtalan fogalmát, elkezdjük érezni a létezést. Aztán hirtelen jön egy erős széllökés és hiába kapaszkodunk a semmibe, szétfoszlik mint egy buborék. Zuhanunk, szárnyaink nem engedelmeskednek, gyöngyözik arcunkon a verejték. Homoktenger nyeli el kiáltásunkat, fájdalmas az ébredés. Töröttek a szárnyaink, s mégis húzza valami láthatatlan erő felfelé.
A polcról leesik egy könyv, s hangos puffanással ér földet. Porfelhő száll fel, s megmozdulnak gémberedett tagjai. Nagyot nyújtózik, hosszan ásít, majd kíváncsian tekint körbe. Hova tűnt a sok régi szereplő? A fekete betűk szépen-lassan eltűnnek a lapokról, s átadják helyüket az új soroknak. A megsárgult oldalak újra megtelnek élettel, s kacagva futkároznak. Körforgás.
A rubik kocka forog a kezekben. Színek váltakoznak, hol távolodnak, hol közelednek.Kudarcok, sikerek. A tömeg jön egyre közelebb és közelebb, lassan már érzed a lehelletüket. Szorítanak, fojtogatnak, s kezeikben ott hever az életed. Aztán hirtelen a színek összeállnak, és szertefoszlik a száz és száz idegen arc, s ott állsz a kihalt úton egyedül. Hátizsák a válladon, előtted a semmi, mögötted mindaz, ami már nem lehet.
A fák lágyan susognak a füledbe, s az arcodon mosoly fut végig. Kinyitod tenyeredet, s a kártyalapok kergetőzve szállnak szét a levegőben. Zsebre dugott kézzel, fütyörészve indulsz el a semmibe. Zsákodban egyetlen dolgot cipelsz: a jelenedet. Néha könnyebb a csomag, néha nehezebb. S az utazás? Széllökés, amely megmozdítja szárnyaidat, s a magasba emel. Egyre feljebb és feljebb emelkedsz, s lassan eltűnik minden ami távolságot jelentett. Egyedül Te létezel. Eléred a határtalant, s abban a pillanatban a hátizsák darabokra szakad szét. Kiömlenek belőle az emlékek, mindaz amit titokban elrejtett útitársad: a jelen. Kezed a felhőket súrolja, s már csak egyetlen lépés kell, hogy végleg elmerülj a csillagok tengerében. Ekkor azonban megszólal a vekker. Bosszúsan csapod le, s fordulsz át a másik oldaladra. Tudod jól, az utazás végtelen.
http://www.youtube.com/watch?v=3khTntOxX-k
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése