Metamorfózis

Ferde mosolyok koppannak az átalakuló formák utcán felejtett hanglejtéseiben, melyek nélkül kábultan botorkálnak idegen agyunkban a megrögzött véletlenek. Szimptómák mozgatják kényszeresen a föléjük terített lepedőket, amik rejtélyes kacsintásokba zárják a kitisztult érzelmeket. Felelőtlen rugdalózás omlik szét maszatos ujjbegyünk letört körmei alatt, ahol görcsös megbotránkozásunk izgatottan lapozgatja a kitépett oldalakat. Tagadásból léteznek a merev évszakok jégszobrai, feszengő balsorsuk többismeretlenes változóit kényszerítve térdre a rohanó mulandóság csipkebokraiban. Az elhamvadt vágyakozás parázsló érintése még ott kísért a megváltott ébredés légbuborékaiban, melyek apránként feloldják magukban az ömlengős szédülést. Terjengős bizonytalanság fekteti két vállra a józan hiszékenység lelombozott nevetését, aztán eltűnik a sikátor bűzébe fulladt kurjongatások között. A halál borgőzös illata bekúszik a paplan alá, ahol jóízű nyöszörgések remegnek a szabadságtól elvadult eszmék felett. Átlényegült megbotránkozás szárnysuhogása simítja egymásba a meggyötört tekintetek elpalástolt ridegségét, majd földre hullnak a fakó gyöngyszemek. Este van. Forróság. Langyos eső. Hideg. Jéghideg.