Vágatlan minőség

Ízlések keveredése vagdossa holtsápadt könyörgéseink félhomályba burkolózó csendjét, mialatt a lámpa körül keringő pillangók libasorban haladnak kiszemelt magányuk üregébe. Megroggyant vallomásba sűrítjük a forralt borból áradó meleget, hogy aztán magukba omolhassanak a homokra épített kőfalak. Lézengő ártatlanság ábrázata emészti napról-napra a kiapadt folyómeder repedezett vonalait, melyeken keresztül beragadt indulataink lakatot tesznek az elnyomott nagyság lábai elé. Szálkaszerű képződmények vetődnek partra, tátogásuk betölti a lakatlan vákuumot, amibe óvatosan bekúszik a tegnapi ebéd simogató illata. Kiéhezett gyermekként tapossuk a malomból potyogó búzadarabok összeroncsolt képzeletét, majd sietve elássuk közös titkunkat, ami hajunkba tapadva,életünk végéig elkísér. Észrevétlenül szöknek a szivárvány színei füstös gyárkémények zord álarca mögé, ahonnan megérinthetik a végtelenség múlhatatlan sóvárgását: hús és szellem könyörtelen párharcát, az örökmozgó szenvedélyt. Zavaros ködfoszlányok lengetik közelségünk villódzó kísértését, ám ahogy eltoljuk a tökéletesség gúnyos közeledését, előtűnik az ember, a sebzett jelenlét. Ketten hallgatunk, s kinyújtott tenyerünkben elfér a világ. Lepkeszárny, megízlelt békesség.