Számtalan módon tűntek el a meggyötört fogaskerekek. Nem adhatott könnyű életet, a felelőtlennek hitt képzelet régen elvesztette a jogot, hogy más legyen. Vészjelek tűntek fel az ajtók felett, s az összehajtogatott takaró mereven bámulta a plafonon kergetőző fényeket. Átlátszó fólia borította be az eget, amelyen egy szivárvány táncolt keresztül. Megváltoztak a színek, megkoptak, elfásultak, ahogy az idő elsuhant a sínek mellett. Reménytelen menekülés vezette a végzete felé, ahol várt rá a nyugalom és a kényelem. A remegő térdek összekoccantak a fagyos szélben, s a kopott kabát semmit sem fedett. A féltve őrzött titkok a padlóra gurultak, s a gyereksírás magasba röppent a csukott könyv lapjairól. Haldokló orchideák illata fojtogatta a kandallótűz előtt didergő látomást. A hintaszék magányos mozdulatai felidézték a majális kacagását, a hintalovak kergetőzését, s a pántlikák érintését a férfiak arcán. A telefonkagyló búgása azonban szétrombolta a vágyott változást, s a helyébe tények hálója szőtte bele bomlott fonalát.
A messzeségbe bámuló tekintet lassan elhomályosult, miközben a fagyos szél süvöltve felrántotta az ajtót, s dühösen a lángokba rohant. A mécsláng szótlanul tűrte a megsebzett árnyakat, míg végül a hamu belepte a könyvespolcot. A körhinta rozsdás karjai megmozdultak, s porba hullt a pántlika.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése