Itt az új év! Mindenki vidáman kezdi az új esztendőt, még a levegőben lehet érezni a bejgli illatát és a kandalló melegét. Kandalló? Hát persze, hogy kandalló! De miféle? Amolyan emberi kéz alkotta, saját magunk eszkábálta készítmény. Kicsit tökéletlen, kicsit ugyan foltozott itt is, ott is, de azért meleget ad. Kívül és belül egyaránt! Kívül könnyebben észrevesszük a hőmérsékletingadozást és közelebb ülünk a tűzhöz. Belülről valahogy nehezebben megy. Talán azért, mert elnyomja a petárdák és sípoló játékszerek zaja, vagy éppen azért mert a pezsgősüveg dugójának pukkanása elfeledteti mindazt, amit el szeretnénk feledni.
Könyvvel a kezemben üldögélek szobám foteljában és olvasok. Mindegy hogy mit, de mindig akad valami a kezem ügyébe. Hol egy mese, amiben a jó elnyeri jutalmát, hol egy regény, amiben tájak, városok, emberek és kultúrák elevenednek meg: érzelmek, érzések és az értelem. Büszkeség vagy balítélet? Ki tudja! Máskor csend honol a lapokon. Nincsen harc, nincsen varázslat, csak a lapok peregnek egymásután szótlanul. Mégis, ez a csend többet mond mint bármi más. Ilyenkor észre sem veszem mikor kelt fel a nap, csak az ablakon át belopózó sugarak mosolyognak rám és kacsintanak. Megint együtt ébredünk. Újra és újra. Itt kezdődik a történet.
Mindenkiben van egy kis Sohaország, egy sziget. Minden egyes sziget más és más titkot rejteget. Emberi érzéseink, természetünk, félelmeink, vágyaink, örömeink és szomorúságaink raktárhelyei. Ezt a szigetet körbe lehet hajózni, meg lehet kerülni. Azonban felfedezni sokkal érdemesebb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése