A kötelesség

Mint minden gyerek, én is szerettem sokáig aludni és ki sem dugni fejemet a takaróból. Ilyenkor szabadon álmodozhattam saját mesém szereplőiről. Ki ne szeretett volna legalább egyszer bátor királyfi, csodaszép királylány vagy éppen óriás, utazó, kalandor lenni? Mindenkinek vannak álmai. Nemcsak az álmainkban álmodunk, hanem a valóságban is. De van-e különbség a kettő között? Az élet furcsa játéka, hogy míg gyermekfejjel sokszor álmodozunk arról milyen lesz felnőttnek lenni, amikor végre a magunk ura lehetünk, addig az idő múlásával egyre többet gondolunk vissza abba a világba, ahol még sárkányokkal hadakoztunk szépséges királylányokért.
Ma is gyakran megesik velem, hogy a fejemre húzom a takarót, és nincsen kedvem felkelni. Túlságosan jó a puha, meleg ágy, a még frissen emlékezetembe vésődött álom, és az a mélységes nyugalom, ami körbevesz. Ám a kötelességtudat morcosan néz rám, és én feltartott kezekkel elindulok a fürdőszoba felé. Csak ne lökdösne annyira!