Kis „hercegek"

Csendben figyeltem küszködését. Önmagával harcolt. Rám se kellett néznie, éreztem a mozdulatain. Az erőltetett mosoly, a félénk tekintet. Egyszerre közeledett és távolodott. Most is magam előtt látom, és most is mosolygok. Ugyanúgy mosolygok, mint korábban, úgy mintha semmi sem változott volna meg. A mosolyból erő fakad és öröm. Már nem emlékszem hol hallottam ezt a mondatot először és kitől, ám belém égett. Mosolygok, mert én is gyenge vagyok. Ugyanúgy, ahogyan Ő. Két kis törékeny gyertyaláng, mégis fény és remény.
Magam előtt látom a kisfiút. Szomorú, nem találja a játszótársát. Lehajtott fejjel áll, némán, s cipője orrával a földet rugdossa. A porból akarva-akaratlanul kirajzolódik egy kép. Messziről figyelem, s próbálom megerőltetni szemeimet, hogy jobban lássam. Arcomba homokot fúj a szél. Elindulok előre. A szélvihar már annyira erősen tombol, hogy semmit sem látok. Megérzéseimre hagyatkozom, s vakon tapogatózom a sötétben. Aztán hirtelen feldereng valami aprócska fény. Nem tudom honnan jön, de érzem melegét. Lassan tisztul a kép, s amikor legközelebb lenézek a lábam elé, meglátom a földön a képet. A kisfiú képét. Azt a képet, amit kimondatlanul is őrizgetett magában. Körbenézek, de a fiúcskát sehol sem látom. Eltűnt, a szélviharral együtt. Leguggolok, s bámulom a képet, a képet ami az enyém. A saját arcképem nevet rám, mosolyog felém. Újra feltámad a szél, s egyre erősebben fúj, mintha mindent el akarna tüntetni, ami az útjába kerül. Kabátomba temetem arcomat, s állok a szélvihar közepén. Jobbról és balról is tépik-szaggatják a természet erői a vékony kabátot, de nem tudnak vele megbírkózni. Sok hurrikánt megélt már, amelyekben lerongyolódott, itt-ott elszakadt, és teljesen kifakult; mégsem adtam volna oda semmiért. Csakis ő ismert igazán, ő volt útitársam és jóbarátom az elejétől. Időközben csitul a dühöngés. Kis idő múlva felpillantok az égre, s látom a nap fényét. Aztán a földre esik pillantásom, de már semmit sem látok. Az újabb orkán szétfújta a képet.
Szomorú vagyok, nem találom a játszótársamat. Lehajtott fejjel állok, némán, s cipőm orrával a földet rugdosom. A porból akarva-akaratlanul kirajzolódik egy kép. Messziről figyel....