Átszellemült pirkadat

Dacos jelképrendszer fertőzte meg csorbítatlan rabságom monoton cinkosságát, ami üldözőbe vette a könyvekkel kitámasztott ajtófélfa burkolatlan nyöszörgéseit. Tátongó hiány taszított teljes erővel a szakadék szélére, melynek peremén szédült iramban pörögtek a ritmus nélküli hangzatos szövegek, s ahogy megérintették az egymás bordájából kiálló gyötrelmet, lényegük felbomlott a csiszolatlan szirteken. Önkéntelen görcsök hullámzottak el karikás szemeim előtt, bensőmben küszködve kapálóztak a múltban derengő kísértetek. Kitéptem magamat andalító ölelésük furcsa vadonjából, amely édes volt, mint a pálinkába csöpögtetett, áhítatra serkentő gyümölcsszelet, aztán kijózanodva próbáltam himbálózni a lelkemből kiszakadt tengerszint felett. Bizonytalanságom türelmed végtelen hálójával formáltad stabil elhatározássá, amiből a fonnyadt tőkék megérlelték a nyomodban járó ébredést. Kopott billentyűt hordtam lyukas zsebemben, s ahogy fölém hajolt a kínlódó fügefa, szétágaztak a vágyakkal teleszőtt utak. A megtisztult vakság lábai elég térdepelek, ahova egykor ledobott tenyered, amíg vigyázta a törött darabokat. Követem a jelöletlen misztériumot, hív, vonz, az akarat. Elsuhan egy varjú a kidőlt kereszt alatt.