Magamba merülve

Nem hatnak az összekeveredett változatok a megragasztott levelezőlapon, egyenként peregnek a fodrozott illatok buja rengetegében. Felfedezett részletek az őszi padon felejtett villanás halvány lencséjében, amely szokatlan egyszerűséggel ábrázolja a jelenkor utódját, a jövőben ragadt képzelet leszakadt szárnyait. Megörökített hidak a tükörsima érintések feledékeny borzongásai között, melyből libegve rebbennek szét a fedetlen kockakövek árnyékában pihenő hangulatok. Hasadt világosság alkotja a részeinkből épített földalatti búvóhelyet, ahol a nyirkos ölelésekben felforrnak a leláncolt tömegek. Modern drámák hívják életre a széttépett jelmezek közé csomagolt egyéniség vakító erőtlenségét, hogy az összegyúrt massza bombaként robbanjon az otthonaink közepén tornyosuló szőnyegen. Csodalámpák és térdre kényszerített gazemberek vívják bástya nélküli küzdelmeiket, mialatt a királynő végigmasírozik a letarolt sakktábla égetett talaján. Vakon szólal meg a billentyűk dombján az alkotás forradalmának könyörtelen szeretete. Elvek nélkül lengetik a zászlót a mankók mellé helyezett üveges tekintetek, akikben megszületett az üzenet. Tudatlan versengés, aztán csak az utcaseprő cipőjének kopogása távolodik a szeles éveken. Alszanak, s én ébredek.