Mázsás tudatlanság

Felrázott pezsgőtabletta sziszegése szorítja remegő ujjaink közé a felgyűlt buborékok végtelen hanyatlását, amiből az időtlen tétovaság lassan visszakergeti lezárt szelencéjébe a nyársa fűzött aggodalmakat. A forrásba merülő nyugtalanság felkavart csónakjában vegetálnak a didergő koldusok, kiknek egyetlen szórakozása a laposra döngölt értelem. Közvetlenül mellettünk ülnek álszent magjukat szétszórva a fedetlen fővel tekergő koholmányok, amiket már meg sem tudunk különböztetni a gazból kiemelkedő megtört akarattól, hiszen látásunk homályosan csepegteti útitársunk szemeibe a kiszolgált örökkévalóság maradványait. Megszegett kések villongása égeti a markolásra képtelen robaj atomjaiba pusztulásra ítélt mozdulatlanságunk végső erőfeszítését, aztán eltűnnek a semmiben a misztikus írásjelek. A nyájat terelő farkasok szelídsége mételyként kúszik végig a naivitás szegleteiben, ahonnan váratlanul támadásra lendülnek a türelmesen álldogáló hitetlenek. Figyelmem középpontjából csupán a puha csendbe lopakodó létezőt érzékelem, aztán elengedem. Bonyolult tagoltság fémjelzi a modernitás ígéretét hordozó apró cserepet, melynek törései beszippantják a rugalmas helyzetet. Ugyanúgy tekerik a kidurrant kereket, ami már nem viszi a közeli jövőbe a félúton hagyott szekeret. Gőzbe merülnek a felszínen csapkodó védtelenek, aztán ők is megnyugszanak. Mindenki megpihen. Ülök a márvány alatt, s felettem zörögnek a levelek.