Canossa - járás

Tudathasadás löki magasra a szétkorhadt lengőajtó rebellis koholmányait, amik heget égetnek a hintában ragadt unalom megfakult párafoltjaiba. A játszóterek elcsendesült ingadozása kibúvóként ábrándokat kerget a körfolyosó síkos mennyezetén, ahonnan agyagból megformált tekintetek bámulnak a részvétlen kapuk zárt fedeleire. Mozgóképek kattanásszerű albumai peregnek a széthasadt szitakötő szárnyai közé, aki felhörpinti az erjedt bódultságban fürdő mustfelhők orrfacsaró taszításait. Násztáncuk makulátlan erőlködései kihúzott karmokkal védik a bölcsőben felejtett naivitás maradványait, hogy aztán megváltásuk hangzatos önkívületébe simuljanak. Retardált egyenlőség kiáltozik jogai kifacsart törölközőjén, melyből szabály nélkül csöpögnek az omlós létigék. Gyurmával betapasztott ablakkeret tartja össze a szétégett vályogtégla magába roskadó illegalitását, mialatt a kiút nélküli szélsőség leigázza az eredendő tisztaság megörökített pillanatait. Tikkadt örvények burkolóznak egymás mentsváraiba, majd megadják magukat a gerinctelen enyészet visszafordíthatatlan csonkjainak. Elnehezült oszlopok támaszkodnak felderítetlen lényegük mértéktartó kiugróinak, melyről sorban lépnek félőrült szerelmesek a folyam indulatos sodrásába. Bukfencezve tombolnak az árván hagyott fejszenyelek, amíg az utolsó pincekulcs is elnyeli a hordóban szaglászó egérutat. Másnapos igazság, fordított zsákruha.