Torzított lencsevég

Kiürült forrás mellett üldögélnek a szomjazó gondolatok, amik vánszorogva cipelik hűtlenné vált magyarázatuk kioltott borzongását. A szentjánosbogarak megfakult küszködései méltatlan gőgjük hátteréből figyelik rugdalózó puritánságuk egyirányú haladását, amíg a megfordított kalap szegletén megjelennek az első foszlányok. Emlékezet nélküli amnézia szitálja a tejfehér fogadalmat félig megrepedt küszöböd elé, amelyen ha átlépsz, nyom nélkül vésed bele a rugalmas cipőtalp kérges fenyegetését. Duzzadt létezés tavirózsái között fuldokolnak a pesszimista ábrázatok, akik görcsös erőlködéssel feszítik össze a léket kapott csónak alján tátongó mélység gúnyos ölelését. Számban ropogtatom a pázsitzöld nyugalom leheletvékony kötelét, melyen keresztül évekkel ezelőtt érkeztem a szakadék mélyébe, s amiből a felhorzsolt kövek apróra zúzták a teafüvek bizsergető fűszerét. Féleszű ügyetlenség motiválta a harcosok rendíthetetlen gépezetét, hogy aztán fogalmuk martalékává süllyedjenek az elsatírozott útikönyv fedelén. Önkéntelen tudatosság alakítja a fonott kosár gyékényszerű perzselését, ahogyan varrott anyagaink ráfeszülnek izomtalan akarásunk seprűnyelére. Fénybe forduló ridegség önti belém abszurd konokságát, ám én vállat vonva kisétálok a sziklafal zárt fedelén. Hűlt helyek a tábortűz környékén, s a füstgomoly eltakarja a részeg megsemmisülést. Távol a kinyújtott fekhely, abban fekszem én.