Sima tenyér

Nyugtalan álmok, melyekben feltűnik a valóságnak álcázott cigarettaláng. Szenvedélyek feszengenek egy szál ingujjban, s zavartan keringenek sorsuk hálójában. Virágcsokorba rejtett üzenetek, melyek betűi összefolynak a vízbe mártott érintés hatására. Olvasatlanul hevernek a régi karosszékben feltornyosult könyvek. Sanzon csendül fel a fekete gramofon rekedt hangján, s ahogy fülembe kúsznak az ismerős dallamok, képzeletben megelevenednek a lapokra festett krónikák. Ellőttem egy férfi áll a zuhogó esőben, s remegő kezei gyengéden szorítják meg a nőiségbe rejtett szerelem halvány arcát. A sarkon túl egy olcsó kis kávéház teraszán koppannak a billentyűk nyomán támadt üresjáratok. A villamos csenget, a záródó ajtók mögött még látom a koszos ablakhoz tapadó bánatos gyermektekintetet. Vissza az úton. Megpillantom a homályba vesző két alakot, ahogy döcögve haladnak az elmúlás felé, miközben ridegségük álarca mögött pattognak a széndarabok. Vesztes boldogok, akik maguk mögött hagyták az elfáradt jutalmat. Fekhely, amelyen a megszokott érintés idegen pillanata bontja ki fásult szárnyait, majd csendben nyugovóra tér. Állok az ágy mellett, s nézem a kisimult ráncokat az arcokon. Megharcolt fájdalom. Pihennek az angyalok.