Százból egy

A képeslapokra festett alakok kilépnek a megvilágított valóságba. Visszatekert jelenetek, amelyek a semmiben végződnek, mégis hátrahagyják halott csókjukat. Hátrafordulok, s bőrömön érzem meleg érintését, ahogy egyetlen percben tűzből jéggé változik a háborgó óceán. Ismeretlen távolságok lökik felém az ígéretek súllyal megtömött csomagjait, melyek rezzenéstelen arccal törnek ketté a zuhanásban. Játszanak, s a pergő kockák egymás után veszítik el önuralmukat a megnyert lapok felett. Csalóka győzelem a felfordult csillogás közepén, ahol a kartonok mögött lapuló félelmet eltakarják a magukra aggatott maskarák. Tudattalan menekülés rázza meg a boltíveken hagyott keserű könnyeket, majd észrevétlenül visszaoson helyére, s tovább forgatja a kereket. Mesterséges világban fognak kezet az érzelmek mögé rejtett érdekek, s amikor előtűnik az előre megkötött alku, elszabadulnak a gyűlöletből táplált kézjelek. A félhomályban idegen kapaszkodik fel a repedező korlátokon, s magával húzza átélt éveimet. Bizonytalan remegés hunyja le szemeimet, s lentről hallom, ahogy kacagnak a szédült szenvedélyek. Hitetlenek gyűlnek össze, s habzó szájjal nyúlnak értem, hogy a pergő kockák közé rántsanak, de már nem érnek el. A párkányon ülök, s fütyülve nézem a felbolydult hangyákat odalent, akik érzik, hogy magukra zárták az ajtót. A kulcs megcsörren zsebemben. Nevetek, aztán rágyújtok egy cigarettára. Egyetlen pillanat csupán, s a csikk máris szélsebesen száguld lefele. A felcsapó lángokban megtisztul végzetem.