Mátrix

Megvetett ágy, puha takaró. Billentyűk kattogása, miközben a háttérben a televízió duruzsol. Értelmetlen szóáradat, fárasztó mondatok. A sarokban egy félig olvasott könyv hever a hintaszéken. Gondosan őrzött, nincsen rajta se folt, se karcolás. Titok és rejtett pillanatok. Várakozó szemek, amelyek az asztal mögött görnyedő hátra szegeződnek. Semmi válasz, néha egy néma mosoly. Nem történik semmi, lassan megszűnnek a neszek és a zörejek. A levegőben kimondatlan sóhajok lógnak. Álomvilág a takarón, s játék a vibráló monitoron. Két idegen világ, amely összeforrt az évek során. A határokat azonban nem tudták átlépni. Lehetőség sok volt, ám jöttek a buktatók. Elesni, felállni, megállni, leülni. A kerék egyre csak forog. A takarón játék, álom a monitoron.