Prológ

Csend és néma csend. Tanulás, hit és kövek. Apró kavicsok, üres zsebek. Értelmek és érzelmek. Összemosódnak a történések. Valami mégis megcsillan a távolban, a semmiben. A szívem még mindig ütemesen ver. Kezdődik valami, s a mélybe hull az értelem. Csend és újra csend. Hallgat a végtelen, s ekkor megszólal a leghalkabb zene. Fül nem hallotta, szem nem látta, csak a szív érezte és értette. Elkísér, amíg a sorokat papírra vetem. S ha leróttam a tartozást, majd büszkén emelem fel a fejemet. Tőlem, Neked. Aláírás: Alázattal, szeretettel. Küldi a végtelen.