Tűzgolyó. Vörösen izzik a sötét éjszakában, ahogy átrepül a házak felett. Az ablakokban emberek állnak, s bámulva nézik a különös jelenséget. Nappali világosság. Egyetlen pillanatra csupán, de mégis olyan érzés, mintha feltépné a sötétség kapuját.
Az izzó gömb mintha nem látna senkit és semmit. A távolba réved, halad célja felé. Útközben néhol elhagyja lángcsóváit, melyek a földre hullva beszivárognak a talajba, s életet lehellnek a természet vérkeringésébe. Az örökkévalóság titkai.
A szomszéd ház erkélyén egy kisfiú fogja édesanyja kezét. 7 éves lehet talán, de szemei messzi tájakról mesélnek. Lobognak a tábortűz fényei. Ahogy a tűzgolyó elhalad mellettem, bőrömön érzem forró lélegzetét. Suttog valamit. Nem értem a szavakat, de érzem, hogy magába szív. Közelebb hajolok, hogy felismerjem a foszlányokat, s jelentést gyúrjak az egymás után rakott darabokból; ám abban a pillanatban hogy arcom parázsló bőréhez ér, felsikolt fejemben a szenvedés.
Lángnyelvek, fénycsóvák, testem részecskékre esik szét, aztán hirtelen sötét lesz. Nem érzem már a lüktetést. Hallom ugyan, de idegenül, kintről érkezik. Megtapintom végtagjaimat, semmi változás, mindegyik a helyén. S ekkor, hatalmas robajjal elkezd a golyó száguldani. Bukfencezem, nem tudom magam irányítani. Előre-hátra, de mégsincs rajtam se zúzódás, se törés. Kinyitom szememet, tűzben ég. Az egész testem lángol, mint az emberi szenvedély. Mikor fog kihunyni? Kérdés, melyre nem felel a messzeség. Talán soha, talán már elhamvadt rég.
Látom a kisfiút, integet felém. Szemében messzi tájak álomképe él. Fékevesztett repülés. Már nem kapaszkodom. Hátradőlök, fejemet a forró talajra hajtom, s a tűzgolyó száguld az új világ felé.
http://www.youtube.com/watch?v=RPSHT318rbk
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése