Szellemtánc

Belefeledkezni abba, amit csinálsz, elmerülni az életben. Kimondhatatlan felfedezés, ahogy alattad mozog a föld, s feletted stabilan áll az ég. Madárraj szárnycsapásainak suhogását sodorja feléd a szél, s ahogy elhaladsz a vén tölgyek mellett, egyszerre érinti meg arcodat a napsugár s az enyhet adó lombkorona. Eszmélsz. A haldoklásban látod a felemelkedést, az élet születését. Szemed előtt bújik ki a földből egy apró hajtás, s függeszti rád kutató tekintetét. Felhőtlen nevetés. Valahol a távolban kutyák ugatnak. Magad elé képzeled a vidám állatok kergetőzését. Gondtalan játék.
Vízcsobogást hallasz. Szokatlan füleidnek, s mégis felébreszti benned  a szomjúságot, a keresést. Térkép nélkül haladsz, nincsen nálad semmi, ami mutatná hogy merre lépj. Nem számít, hiszen a csobogás a füleden keresztül a lelkedig él, s ott megöntözi haldokló virágaid. Ahogy a növénytakaró kettéválik, egy csodálatos zuhatag látványa terül eléd. Leírhatatlan érintés, mely áthatol a mindenség üvegfüggönyén. Belépsz, s lábadat a hűvös vízbe mártod, majd elindulsz befelé. Halak ugrálnak melletted, s az apró hullámok virágszirmokat sodornak feléd. Csend honol mindenütt, s mégis minden lüktetve él. Már nem gondolkodsz. Hagyod, hogy élj! Felfekszel a víz hátára, s bámulod az ég felhőit, ahogy változnak, pedig látszólag nem történik semmi. Valóban, nem történik semmi. Semmi olyan, amit a kezedbe foghatsz, s érezheted lelked görcsös szorítását, ahogy igyekszik megtartani. Elengedsz mindent ami megtartja börtönöd rácsait. Aztán vársz. Nem történik semmi, csupán minden örökre megváltozik.

http://www.youtube.com/watch?v=5WCgX4VQp2o