Et resurrexit

Feledésre ítélték a megfejthetetlen papírlapok. Betűkkel teleszórt történetek, melyek valóság és képzelet határán lebegnek, megtört láncokat vonszolva maguk után. Jelenben szőtt gondolatok gyökerei a múltból merítik éltető erejüket, hogy csendes egyedüllétük talaján összeforrjanak az út szélén heverő kérdőjelek. Nem állnak össze a mondatok, áthúzott tervrajzok hevernek mindenhol. Elkezdett életek, félresiklott mozdonyok, s a hatalmas füstben rekedt hangtalan panaszok. Felbolydult méhkas támadja meg az odvas fát, melyben reszketve lapul az ártatlanság. A célt kergetve újra és újra a kiindulási pont tűnik szemébe, s a görcsös akarás ellöki kezét. Próbák és jelmezek cserélik szakadt jövőjük zálogát, de a keserűvé vált víz nem csillapítja szomjukat. A lépcsőkön sorban ülnek a kirakott kavicsok, melyekből egyetlen darab sem hiányzik. Kitaszított mennyország közepén várta az olvadást. A kukák felborulva gurultak a sáros talajon, majd az egymáshoz simuló tekintetek megállították a szenvedés haragját. Letépett szárnyakat sodort a szél, s a köveken ülve sírtak az elhagyott angyalok. Aztán sötét, lett, nagyon sötét. A magasba néztek, és megnyílt az ég.