Sóvárog a lélek, a sziklák hasadékában elmerül egy sebzett tenyér. Táncot lejt a hullámzó messzeség, miközben testén átfut a remegés. Gondolatban az üres bárpultra támaszkodva figyeli az üvegen tükröződő fényeket. Félig üres, félig teli poharak sorakoznak a polcokon gazdátlanul. Történetek olvadnak a cigarettafüstbe, hogy aztán a kopott mennyezetről egyetlen pillanatra hátraforduljanak, mielőtt végleg eltűnnek a láthatatlan idegenek szigetén. Elrévedt tekintetek fonódnak egymásba, de a látszaton túl megtörik a pillanatnyi mámoros szenvedély. Csendes valóság józanítja ki a poharak csilingelését. Ólomsúllyal ereszkedik a percmutató, majd elindul az emelkedőn felfelé. Választott némaság üldözi az egyetlen kiutat, de a felismerés elnémítja a kötelek súrlódó neszét.
A köveken egyensúlyozik a sebzett tenyér. Szédülés. Sörösüvegek gurulnak szerteszét, s a kábultság elfeledteti a közelgő hajnal derengését. A máshol elvesztett keresés utoléri a hűtlen tévedést. A földre ömlik a pohár tartalma, s a polcokon már csak az árnyékok nyomai őrzik a felszálló cigarettafüst fojtó szagát. Üres a reszketés. Jeltelen példakép, amely a háttérből figyeli az életunt vergődést. Záróra. A seprű nyomán felvert por szemébe száll, s meginog a létezés.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése