2010. május 14., péntek

Füstkarikák

Hangulatos kis kávéház. Egyszerű székek és asztalok. A kis ajtó nyikorog, ahogy lenyomom a kilincset. A pincérek egyszerre néznek fel. Mosolygok, visszamosolyognak rám. A helyem már előkészítve, az asztalon újság és a jól ismert kávéspohár. Az emeleten megreccsen egy szék. Felsóhajtok, s beszívom a fa illatát. Aztán leülök, és széthajtom az újságot. Pillanatok alatt megtelik az üres pohár. Ugyanaz az íz, mégis több mint megszokás. Életvidám rácsodálkozás. Kinézek az ablakon. Egy kisfiú szalad át a másik oldalra, s öleli át édesanyja nyakát. A sarkon egy magányos férfi álldogál, s fél percenként nézi az óráját. Gondterheltnek tűnik, fáradt ráncok borítják homlokát. A szemben lévő ház egyik teraszán egy fiatal házaspár galambokat etet. Hullanak a magasból a kenyérdarabok. Csillog a szemük, ahogy egymásra néznek. Szerelmesek.
Egy fiatal nő sírva rohan keresztül az utcán, aztán eltűnik a fordulónál. Egy autó fékez le a régi ház előtt, majd újra gázt ad és elrobog. Egy idős házaspár fordul be a sarkon. Remegő kézzel kapaszkodnak egymásba. Egymásra néznek, nevetnek. Minden mozdulatukban szeretet bújkál.
A kisfiú boldog mosollyal szalad oda hozzájuk, s átöleli őket. Édesanyja féltő szeretettel karol bele az idős férfiba, aki hálásan néz vissza rá. A férfi, aki a sarkon áll, zavartan megigazítja ingujját, és elindul a vidám társaság felé. Fejére hullik egy kenyérdarab. Felnéz, s meglátja a fiút és a lányt. Lassan felemeli kezét, és integet. Megváltozik az arca, ahogy visszaintenek. Különös változás. Egy kéz érinti meg vállát. Az idős nő gyengéden tekint rá. Leolvasom a férfi remegő szájáról a szót, amely elhagyja az ajkát: Édesanyám.
Hirtelen egy autó fékez le mellettük. Néhány perc után továbbhajt, s az úton egy fiatal férfi áll. Hátizsák a vállán. A vándorlás végetért. A kisfiú a nyakába ugrik, s Ő szorosan átöleli.
Emberek, egy élet néhány pillanatban a kávéház ablakán keresztül. Előttem a világ. Összehajtom az újságot, s az üres pohár mellé teszem. Az asztalon már ott hever a fehér papír és az írószerszám. Az emeleten újra megreccsen a szék. Látlak már.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése