Lassú tánc, a szaxofon hangjai súrolják a levegőt. Lebegés. Selyemruhák keringenek a sötétben, nesztelen léptekkel mozognak a női alakok. A függöny meglibben ahogy elhaladnak mellette az árnyak, szinte hozzá sem érnek, de a könnyű anyag úszik a levegőben. A hangok összeérnek, majd szétválnak, hullámzanak az éjszakában. A holdfény bekúszik az ablak résein, s észrevétlenül átoson a termen. Vendégek állnak az ajtóban, visszafojtott lélegzettel, megbabonázva. Kezük kígyózva mozog, s válaszol rá a test. Eleven varázslat, a szemekben felvillan az angyali szárny. Repül az elvesztett idő, s minden mozdulatlanul áll. A szaxofon mélabús hangon szól, az ajtón túl a mezítlábas világ csendben libben át a tükör megrepedt falán. A valóság halkan szövi aranyfonalát, miközben az ajtón megjelennek az első repedések, a vázáról hullik a zománc.
Éjfélt üt az óra, s hirtelen a zenekar abbahagyja végtelen dalát. Eltűnik az összes látomás, a holdfény visszabújik a felhők közé. A selyemruhák élettelenül hullanak a földre, s a függöny eltakarja az őszinte vallomást. Szárnysuhogás tölti be az éjszakát, érzem a nedves levegő illatát. Eső, hullámzás. Kopogás. A szaxofon halkan duruzsol, ébred a világ. Örök álmodás, kövek a vár falán. Villámlás. Betakar egy hófehér szárny.
http://www.youtube.com/watch?v=o14iDs7ZWys
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése