2010. május 5., szerda

Földrengés

Test és lélek, a spiritualizmus határai. Őrültség és szenvedély, kapálózás, menekülés. Aztán minden nyugodt, csendes, akár vihar után a kisimult tenger felszíne. Örvények a mélyben. A távolban egy kitört vulkán lávatengerének fényei. Forróság. Egy napon, egy időben, egy helyen. Az események megállíthatatlanul pörögnek, s mindent magukba szippantanak.
Kezemen látszanak az erek. Erőltetett, monoton. Nem létezem, ha nem láthatok, nem kapok levegőt, ha nem hallhatom a zene ütemét. Borító, kép a könyv fedelén. Mosolyog rám, ismerősek vonásai. Kutatom, keresem, vajon mit rejtenek szemei, milyen titkokat őriznek a kopott papírok. Megsárgult képeslapok. Kimásznak a sarokból, s belebújnak kabátzsebembe, már magam sem tudom, mióta hurcolhatom. Modern és régi, fásult és friss. Keverednek az élet nagybetűi. A legelső hátulról támad, lesből érkezik. Tétlenség. Nem először kopogtat a váratlan vendég. Rövid ideig marad, nem értem mit szeretne mondani, nem tudok rá figyelni. Nem ismerjük egymást, átnyúlnak határaink. Alighogy becsukja maga mögött az ajtót, s fejem alatt megfordítom a párnát, az elveszettség néz rám kihívóan. Bántani jött, érzem tekintetén. A számat sem nyithatom ki, s máris könyörtelenül rám támad. Megkövülten fekszem ágyamon, s próbálok lélegezni. Számolom a perceket, s hallgatom a falióra kattanásait. Végül csend lesz. Ül az ágyam szélén, s bosszúsan legyint. Valamit még mormog magában, majd ő is távozik. Figyelem az éjszaka zajait, s hallom ahogy valaki közeledik. Megijedek, amikor megpillantom. Cipője lyukas, inge elszakadt, nadrágján pedig hatalmas foltok éktelenkednek. Levertség. Hordozza hátizsákját, s benne minden sérelmét. Szeretném, ha letenné, barátságosan nyújtom felé kezemet. Megriad, hátralép, s magához szorítva a viseltes hátizsákot eltűnik. Ágyamba zuhanok. Valakit még várok, érzem hogy jönnie kell, ez még így túl kevés. Nem találtam semmit, semmit amit értenék. Csendben lélegzem, nem mozdul a gép. Ébredés, reggeli tompa lüktetés. Erek a kezemen, fejemen átfut a felismerés. Nincs különbség, minden kezdődik, s minden visszatér. Önmagától, önmagába. Zuhanás vagy repülés? Szárnyak nélkül, szárnyakkal futunk a fény felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése