Serceg a gramofon, egy régi lemez hangjai töltik be a szobát. Nagymama a hintaszékben ülve köt valamit. Mosoly táncol arcán, halkan dúdolja az ismerős dallamot. Régi képek elevenednek meg előtte, visszatérnek az elveszett gyermekek, a puskaporos hordó mögé bújt férfiak. A szántóföldön krumplit szednek az asszonyok, s ő kíváncsi szemekkel figyeli a szapora mozdulatokat. Szénával megrakott lovasszekerek fordulnak be a házakhoz. Baráti ölelések, kalapemelgetés, borospoharak. Aztán vált a kép, a levegő megtelik porral és hamuval, ropognak a gerendák, ahogy a tűz egyre följebb merészkedik a ház falán. Puskaropogás hasít a csendbe, az úton katonák rohannak felé. Rémülten áll a kapuban, földbe gyökerezett lábakkal, mozdulni sem bír. Lövések dördülnek, a férfiak orra buknak, s többé nem kelnek fel. Megsárgult fényképeket, féltve őrzött leveleket sodor a szél. Újabb képkocka. A présházból hangos énekszó árad, az asztalokra egymás után kerülnek fel a borosüvegek. Szalonna, hagyma, kenyérillat terjeng a levegőben. A cigányprímás kezében sír a hegedű, együtt táncol fiatal és öreg. Suhognak a szoknyák, kopognak a csizmatalpak. Sokszor megfordult már a világ, és mégis rendületlenül őrzi sebzett arcát.
Nagymama alszik a hintaszékben. Kezében megállt a kötőtű. Mosolyog. A gramofon még serceg, játsza az utolsó dallamot. Hamvadó cigarettavég az asztalon. Esős vasárnap délután.
http://www.youtube.com/watch?v=nT3pvm9wX8k&feature=related
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése